Az élmény nem friss, lassan egy éves, de ilyenkor már kezdjük tervezgetni a nyári kiruccanásokat, és jó visszaemlékezni, hogy mennyi minden történt velünk…

Nem meglepő, sőt egyre elterjedtebb, hogy a nyaralás már nem egyenlő a héten át tartó napozással. Sokan inkább az aktív kikapcsolódást választják. ( Többek között mi is) Erre tökéletes lehetőség, ha bicóra pattanva körbetekerjük a Balatont. Normál tempóban napokra lebontva jut is és marad is a kellemesre és a hasznosra is.

A mi első Balcsi kerülésünkhöz még sem a kerékpárt választottuk. Az ötlet többször is felvetődött, de a gyors fellángolás hamar felejtődött is. Macerásnak tűnt a cipekedés, szervezkedés, és különösebb kihívást sem láttunk benne. A görkorcsolyában viszont annál inkább. Ha mindenki teker, akkor mi guruljunk.  Azóta már két keréken is teljesítettük a távot, de az egy másik kaland…

Talán szerencsésebb is hogy elsőre nem a tekerést választottuk, mert ha előre tudjuk, hogy mi vár ránk, nem biztos, hogy bevállaljuk.

2 éve különösebb előkészületek nélkül, kettesben naivan útnak is indultunk. Mivel nem számítottam rutinos görisnek, már az első pár kilométeren kiderült, hogy nem lesz egy egyszerű menet. Rosszul megválasztott indulási pont (Balatonfüred), nulla sikerélmény és csalódottság után végül 140 km-t teljesítettünk, amibe Badacsony környékén még egy kis vonatozás is jutott. Annyira feltörte a lábamat a görkorcsolya, hogy szinte több időt töltöttem sportcipőben, mint görkorcsolyában. Volt, hogy inkább futottam, csak gurulni ne kelljen.

 De mivel az emlékek megszépülnek, és azóta több száz kilométert belehajtottam a koriba, ezért felvetődött az ötlet, hogy próbálkozhatnánk újra.

Különösebb előkészületeket most sem tettünk, azt leszámítva, hogy kísértek bennünket a gyerekek biciklivel. Ismét egy tanulság a jövőre nézve: a Balatonon főszezonban szállást találni csupán mázli.

 De kiszámíthatatlan volt előre, hogy naponta mekkora távolságot tudunk megtenni. És amúgy is hamar eldöntöttem, hogy a tervezett félkörből egész lesz.

Most Vonyarcvashegyen hagytuk az autót és a délipart felé indultunk. A terep sík és úgy voltunk vele, hogy legalább sikerélményünk is lesz, ha nem az emelkedők és lejtők váltogatásával kezdjük az utat.

Az első napra tervezett úti cél Fonyód volt. Mivel tanultunk az előző esetünkből, ezért a lábunkat okosan, előre körbetekertük leocloplasttal.  Nehézségek nélkül és viszonylag jó utakon tudtunk haladni, így felvetődött az ötlet, hogy mi lenne, ha inkább Balatonboglárig mennénk, és ott töltenénk az éjszakát, ahol 2 évvel ezelőtt. A viszonylag jó út mást jelent egy görisnek, és mást egy biciklisnek. Itt még nem rázta szét a talpunkat a beton. 51 kilométert sikerült megtennünk, azonnal találtunk szállást és még a fürdésre is jutott idő. Könnyű volt kiszámolni, hogy ha naponta csak kicsivel megyünk többet, mint az első nap, akkor vasárnapra mire kell, pont haza is érünk.

Hogy a második nap úti célja eredetileg mi volt, arra már nem is emlékszem, de nagyon rossz és göcsörtös utakon végül estére Balatonvilágosig jutottunk. Itt van talán a körút legmagasabb emelkedője, vagy lejtője, attól függ, ki milyen irányból kerül, (mi felfele mentünk) itt kellett először levenni a görkorcsolyát a lábunkról.  Elkezdődött a keserves szálláskeresés. De hol alszunk, ha nem találunk kiadó szobát? Buszra szállni nem tudunk, mivel a gyerekek biciklijét azzal szállítani nem lehet, a vonat viszont teljesen elvisz minket a Balaton parttól. Sok hiszti és kétségbeesés után persze mázlink volt, és találtunk szabad szállást.

Harmadik nap, irány Balatonfüred. Kezdésnek egy tönkrement kerék, amiből hamarosan három lett. Rossz és kitáblázatlan utak, sok-sok hiszti, másfél órás sikertelen szálláskeresés Füreden, majd végül éjszaka Balatonudvarin.

Utolsó nap korábban kellett indulnunk, mivel legkésőbb négy órakor indulnunk kellet haza Vonyarcról, hogy hat órára Enesére érjünk. Erőltetett menet, ha az hátralévő 56 kilométert szeretnénk teljesíteni. Ami természetes biciklivel, az nem az görkorcsolyával. A terep részben ismeretlen volt, mert ezen a szakaszon anno vonatoztunk. Hát nem véletlenül nem közlekednek az emberek Badacsonyban görkorival. Föl-le, föl-e és még mindig emelkedik. A lejtőkön pedig szükséges volt, hogy a biciklikbe kapaszkodjunk. Ezen is túljutottunk, de a kilométerek csak nem akartak fogyni. A cél előtt Balatongyörökön pedig jött egy olyan „mocskos” rossz szakasz hogy négykézláb is gyorsabban haladtunk volna, mint keréken. De végül három órakor célba értünk. Ruhástul egy gyors fürdés, és irány haza! Megcsináltuk!!!!

Összegzés: Igazi kihívás és komoly teljesítmény volt ez a 4 napos túra. De nem csak nekünk, hanem a gyerekeknek is. Nagyon nehezen viselték, és kérdezték többször is, hogy milyen egy nyaralás az, ahol fürdés helyett kínozzuk őket?!

Személy szerint, én imádtam, és bármikor útra kelnék még egyszer is…