Általában mindent sikerül túlgondolnom, hát erre a hosszabb tekerésre most nem készültem magam agyon. Csütörtök délután gyors időkép, és eldöntöttem, hogy másnap nekivágok. Mivel bicóm nincs, így kölcsönjárgánnyal tekertem. Nem is akármilyennel, a tavalyi boltba járós bringa után, maga volt a csoda. Ha egy kicsit előre látóbb vagyok, akkor biztos, hogy foglalok magamnak szállást előző éjszakára, mert hajnali három órakor kelni 2 órát vezetni, egész nap tekerni, majd megint hazáig vezetni, nem éppen egy kellemes kiruccanás. Bár maga a vállalás sem a kellemes kategóriába tartozik. Legalábbis nekem.Inkább volt erőltetett menet. Igaz, nem vagyok egy nagy bringás, egy évben egy Fertő kör és egy Balaton kör az, amit bevállalok. 
Nem is a fizikai megterhelés miatt, inkább fejben éreztem nehéznek ezt az utat.

Többen kérdezték, hogy miért egyedül tekertem?! Tavaly hárman készültünk a túrára, és az indulás előtt úgy alakult, hogy egyéb elfoglaltság miatt a társaim lemondták a részvételt. Én viszont úgy gondoltam, hogy megy ez nekem egyedül is. Ment is, és minden rosszban van valami jó, menet közben senkihez sem kellett alkalmazkodnom. Akkor, és ott álltam meg, ahol épen akartam, és annyit időztem amennyi jól esett. Így nem is volt kérdés, hogy egyedül megyek, ezt meg tartom Balcsikerülő jó szokásnak….
Az utazás miatt, és hogy hajnalban jutott eszembe hogy jó lenne egy lakat, csak egy órás csúszással tudtam startolni, mint azt eredetileg terveztem. 6 órakor indultam Vonyarcról. 
Többször is kerültük már meg a Balatont, különbözően megválasztott indulási pontokkal. Most jó tanácsra hallgatva, pont ellenkezőleg indultam, mint előzőleg, az északi parttal kezdtem. A déli úgyis tök egyenes, legyen meg mielőbb a neheze. A déli part igaz hogy sík, de nekem sokkal nagyobb kihívást jelentett, mint az emelkedők. Biztos már fáradtabb is voltam a nap második felére, de végig olyan érzetem volt, hogy csak tekerek, tekerek és sem a percek sem a kilométerek nem fogynak, csak perzselődök a napon. Csak hajtom a bringát és még mindig ugyan ott vagyok. Sosem érek ki pl. Fonyódról. Itt már elég volt a gondolkodásból, szerettem volna zenét hallgatni, de persze, hogy pont ilyenkor krepál be az mp3 lejátszóm. Arról nem is beszélve, hogy miután reggel letekertem az első 15 kilométeremet, akkor jutott eszembe, hogy csak kártya van nálam, a kézpénzemet a kocsiban felejtettem. Természetesen a déli parton Siófoktól sehol sem lehetett bankkártyával fizetni. 
De végül azért kicsivel több, mint 11 óra alatt célba értem. A megtett táv 203,54 km volt. Igazából nem nagyon tudom, hogy ezt hogy hoztam össze, mert tavaly 220 km lett a vége, ez biztos annak is köszönhető, hogy a szarul, vagy egyáltalán ki sem táblázott utak helyett, surranó utakra is tévedtem. 
 Helyenként kritikán aluli az utak minősége, az egész déli part feltúrva, érződött, hogy még nincs itt a szezon….
Egyébként jó kis kihívás ez azoknak, akik jó állóképességgel rendelkeznek, még akkor is, ha hozzám hasonlóan nem gyakorlott bringások! 
Ki tudja, lehet egyszer majd a szintidő is számít, persze ahhoz nem ártana befektetni egy jó bicóra.