Biztos nektek is vannak jó kis élményeitek nyaralásokról, vannak olyan szokásaitok, szófordulataitok, amiket előszeretettel használtok bizonyos alkalmakkor.

Nekünk nem nagyon kell mennünk sehova sem ahhoz, hogy valami eszméletlen hülyeséget csináljunk, de a következő sztori mégis pont elég messze történt (kb. 300 kilométerrel távolabb, Ausztriában) ahhoz, hogy okot adjon a pánikolásra….

Kedves férjem egyik kedvenc szófordulata, amelyet előszeretettel használ, vagyis már csak használt minden egyes hegymászás alkalmával, mikor egy fárasztó nap után visszaértünk a kiindulási pontra: A fejére csap, „Jaaaj, vissza kell mennünk, a kulcsot fent hagytam a hegyen!”

Ezt a poént egészen addig sütötte el, míg egy szép nyári napon este hét órakor ott álltunk az autónk mellett egy szál törölközőben egy napos mászás, és fürdőzés után. (A mászó útvonal: Kaiser- Franz- Joseph Klettersteig, a tó pedig Leopoldsteinersee ), a mondat a régi, viszont a kulcs most tényleg nem volt sehol. Nem valószínű, hogy a hegyen maradt, lehet valahol a tóban landolt. Erre 12 lefutott kilométer után (3x futotta körbe a tavat, hátha megtalálja) sem kapott választ.

 Nem biztos, hogy szerencsés dolog a pótkulcsot az autóban tartani, viszont a miénk akkor pont ott volt, viszont gyakorlott autó tolvajok és egyéb segítség hiányában a kocsi egyik hátsó kis ablaka bánta az akciót. Betörte.  Azért volt ám egy kis mázlink is. 1 nem az én autómmal mentünk, mert annak tuti biztos, hogy nem töri be a szélvédőjét,  2. a rá következő napokban, és a hazaúton nem esett az eső.

Leopoldsteinersee:

A 37 m mély és 1,5 km hosszú smaragdzöld hegyi tó a túrázók körében már régóta kedvelt úti cél. A természeti látványosságokban bővelkedő tó környéke számos további túra-, via-ferráta-, sziklamászó- és futó útvonal kiinduló pontja is egyben. A tó felett magasodó majd 1000 m magas, szinte függőleges sziklafal elképesztő látványt nyújt, a sziklamászás megszállottjainak biztosan felcsillan a szeme, amikor először meglátják.

A kb. 3,9 km hosszú tókerülő kör hűs fenyvesek között, jórészt árnyékban vezet és bármerre is forgolódunk közben, a fölénk magasodó impozáns hegy végigkíséri utunkat. A kora nyári időszakban akár még zergéket is láthatunk, akik kicsinyeiket terelgetik a sziklákon. A tavat a Seeaubach patak látja el friss vízzel a keleti oldalról, a többlet pedig a nyugati oldalon egy másik patakként (Seebach) távozik a mederből. Így a tó vízszintje viszonylag állandónak mondható.

A hosszúkás tó két végén 1-1 vendéglátóegységet is találunk, ahonnan természetesen remek kilátással élvezhetjük a tó és a hegyek szépségét. A forróbb nyári napokon júniustól-augusztusig a tó fürdőtóként is látogatható, ám a hőmérséklete a mélysége révén nagyjából sosem emelkedik 20 fok fölé.

Remek helyszín tehát kisebb családi kiruccanásokhoz vagy akár tartalmasabb, több órás túrázáshoz is, amelyeken 1700-1900 m magasra is feljuthatunk! (Forrás: Mozgásvilág.hu)